Lényegében egy olyan mérnöki kötés, amikor a fa fával találkozik és ebből a kapcsolatból valami erős és stabil kötelék alakul ki. Persze lehet csavarokkal és szegekkel is helyettesíteni ezeket a kapcsolódási pontokat, de ilyenkor a terhek nagy részét ezek a kötözőelemek viselik, vagyis azon múlik a tető stabilitása, hogy ezek a fémek milyen teherbírásúak.

Ezt megelőzve és kiküszöbölve lehet használni a fakötéseket. Minden szerkezeti elem találkozásának megvan az ideális kötése. A talpszelemen az a vízszintes gerenda, ami közvetlenül a falazatra van fektetve és ehhez csatlakoznak ferdén a szarufák. Ez a kapcsolat egy sarkalatos pontja a tetőnek, hiszen ha nem jó a kármi kiképzés, a szarufák egyszerűen lecsúsznak. Ez a kármi vágás lényegében a szarufába vágott háromszög, így a fa fel tud ülni a szelemenre, és pár csavar megerősítésével már stabil a kapcsolat. Ezt azonban meg lehet oldani jobban is az úgynevezett fészkes horgolással.

Érdekes módon a környező országokban alig ismerik ezt a nagyszerű eljárást, de mi magyarok előszeretettel használjuk. Ilyenkor egy akadó is belekerül a kötésbe, ami a nevében is benne hordozza a nagyszerűségét, akár csavar nélkül is stabil a kapcsolat. Ha már a talpszelemennél megoldottuk kapcsolódást, a közép és taréjszelemenen elégséges a sima hagyományos kármivágás. A szarufa másik végén a gerincnél, amikor a tető két oldaláról a szarufák összetalálkoznak, használhatunk egy sima elmetszést, vagy ami jobb feles (fél fa találkozik fél fával) ill. ollós lapolást (a fák harmadolva fonódnak egymásba).

Amikor az épület, vagy a tetősík hossza meghaladja a 6m-t (normál fa hossz), akkor el kell dönteni, hogy 7-8-9 m hosszú fát szeretnénk beépíteni (ekkor már nagyobb a veszélye a csavarodásnak) vagy toldjuk az elemeket. Ha az utóbbi mellett döntünk, a lapolás az a fakötés, amit ilyenkor szokás alkalmazni.

Ha vízszintes a fa (talpszelemen-talpszelemennel találkozik), a hagyományos feles lapolás elégséges. Ilyenkor a minimum hossza a kötésnem a fa keresztmetszete, de ezt lehet növelni is. Amennyiben ferde fát kell toldani, pl. egy élszarufát, akkor ferde lapolást alkalmazunk, ami egy akadót jelent, de lehet még jobban, fogas lapolással is megoldani a kapcsolatot, ez dupla akadót eredményez. A lényeg, hogy ezt mindig egy középső szelemen fölött tegyük meg.

A tető sokszor tartalmaz vízszintes és függőleges találkozásokat, vagyis valamilyen szelemen-oszlop kapcsolat jön létre. Ilyen helyzetben a csapokat szokás használni. Ez azt jelenti, hogy az oszlop tetejéből egy kisebb keresztmetszetű rész nyúlik ki, ami pont beleillik a szelemen alsó síkján kialakított lyukba. Ez megakadályozza az oldal irányú elcsúszást, de az eldőlést nem. Erre szerkezeti elem a könyök fa vagy karpánt, ami beékelődik ferdén az oszlop és a szelemen közé. Ha ez az elem túl rövid, nem ér semmit, ha túl hosszú, elveszíti a hatékonyságát. Az optimális méret az 1m körüli hossz. Ezt az elemet is érdemes csappal illeszteni az oszlophoz, így a vertikális elmozdulás nem következik be.

A nagyobb tetőknél hosszabbak a szarufák is, vagyis a tetősík. Ezeket a szerkezeteket torokgerendákkal, vagy fogópárokkal szokás merevíteni. A torokgerenda ugyan olyan széles, mint a szarufa, így a kapcsolat csap kialakítást igényel, míg a fogópár a szarufát két oldalról szorítja. Itt nehéz bármi fakötést alkalmazni, hisz egy egyszerű beeresztésnél (a szarufa húsából pár cm ki van vágva a fogófa szélességében) is szét tud még csúszni a tető.

Azonban átmenő fogópár csavarral ez orvosolható. Ritkább esetben egy medvekörmös megoldással lehet ezt a szétcsúszást megelőzni. Lényegében ilyenkor a fogópár vége trapézosan meg van vágva, beeresztjük a szarufába, és így egy akadó felület alakul ki. Az átmenő csavar itt is szükséges, de biztosabb a fakötéssel a szerkezet.

Léteznek olyan speciális esetek, amikor bonyolítani és így biztosítani tudjuk a tetőnket. Pl. ferde dúcoknál a szelemenbe beereszthetjük a ferde oszlopokat, vagy ha levegőben vagy T formában találkozik szelemen szelemennel, jó megoldás a fecskefarkas kialakítás.

Rengeteg jó megoldás létezik, és a fakötéseket is bőven lehet variálni, de jelenleg az említett kötések a leggyakoribbak és leghasznosabbak kis hazánkban. Bárhogy is alakuljon a szerkezet, a legfontosabb, hogy az elemek ne tudjanak elmozdulni sem vertikálisan, sem horizontálisan, sem ferde irányba.