Nincs ez másként a házunkkal sem. A tető esetében egy technológia szakadék áthidalását jelentette az, mikortól is tetőfóliát teszünk a cserép alá. Felmerül a kérdés, „Minek az, régen sem kellett?!”. Igen ám, de a fólia előtti időkben, amikor a porhót befújta a szél, és felhalmozta a padláson, a gazda nem volt rest felmenni és ledobálni lapáttal amikor csak szükséges volt. Ezt most már senki sem teszi meg, és innen erednek a leázások is példának okáért. Azonban a páralecsapódás és a porhó elleni védelemként most már fóliát teszünk a cserép alá. Ezzel eddig nincs is probléma, de ha nem figyelünk oda az ebből adódó buktatókra, akkor többet ártottunk tetőnknek, mint amennyit segítettünk volna.

Mire is kell odafigyelni? Különböztessünk meg tetőn belüli és kívüli felületeket, és legyen ez a válaszvonal a cserép alatt kifeszített fólia. Tetőn belül azért van szükség a fóliára, hogy ne menjen be a hó, lecsapódott pára, rosszabb esetben az esővíz. Ilyenkor nagyon fontos előre eldönteni, hogy lesz-e hőszigetelés a tető síkjában, illetve később szeretnénk-e berakni majd. Mivel a párának megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ki akar jutni a szerkezetből, így ha nem megfelelő páratechnikai értékkel bír a választott fólia, a pára bennreked a szerkezetben, és a hőszigetelés fogja felszívni. Ez pedig azt hiszem mindenki számára egyet jelent, nem jó megoldás.

Tehát ha hőszigetelés is kerül a szerkezetünkbe, azt az épület belseje felől párától zárni kell (párazáró fólia), hogy a padlástérből távozni kívánó pára ne juthasson be, viszont a cserép felőli oldalon a párát ki kell juttatnunk, tehát ott lélegző (páraáteresztő) fóliát kell alkalmazni. Olyan érzésünk lehet, hogy most jól becsomagoltuk a hőszigetelésünket fóliával, de így meg tudjuk akadályozni a későbbi károkat. Jól választottunk fóliát, de sajnos itt még a buktatóknak nincs vége.

Jöjjön az említett külső oldal. Két komoly hibát lehet itt véteni. Először is a fóliát nem a cserépléccel, hanem egy úgynevezett ellenléccel kell lefogatni. Ennek a keresztmetszetét az határozza meg, milyen hosszú a tetősík, vagy milyen alacsony a dőlésszög. Minél jobban térünk el az átlagostól (35-40°-os tető, 6-7 m-es tetősík), annál vastagabb fa kell ide. Ilyen esetekben lehet már stáfliban (5×5 cm) vagy élére állított pallóban gondolkodni. A lényeg, hogy olyan átszellőző folyosót kell létrehozni, hogy az itt kialakult huzat kiszellőztesse a párát, és ne a léc szívja fel. És itt jön a másik hiba, ha nincs szellőző cserép építve a tetőbe.

Mindenki láthatott már olyan tetőt, aminek olyan hullámos a felülete, mintha a Balatont nézegetnénk éppen. Nos általában ezekből a tetőkből kispórolták a szellőző cserepet, nem tudott így létrejönni ez a légáramlás, és így a tetőlécek berohadtak, vagyis a fedés megrogyott.

Átgondolva a fent írtakat, mindenképpen érdemes ezeket a részleteket figyelmesen kidolgozni, az anyagokat nem kispórolni, hiszen egy rosszul választott fólia, vagy nem megfelelően kialakított szellőzés az új tetőnket akár 2 éven belül leamortizálhatja.