Ki találta fel a csavart?
A technológia annyira régi, hogy nem egyszerű, sőt szinte lehetetlen meghatározni ki találta fel. De nagy valószínűség szerint Arkhimédész volt, aki először használta a csavar technológiáját, hogy a forgásból származó erőt használta, hogy vizet tudjon mozgatni vízszintes irányban. Ám valószínűleg ő is az Egyiptomiaktól leste el az ötletet.
Hogyan működik egy menet?
A működését elég egyszerű megérteni, ha elképzelünk egy hosszában félbevágott menetes szárat. Ahogy forog az óramutató járásával megegyező irányban, oldalról nézve olyan mintha alulról folyamatosan újabb és újabb ékek indulnának el felfelé az oldalán. Ez az erő az ami a csavart egyre jobban és jobban belenyomja az anyagba, vagy a csavar oldala melletti anyagot az ellenkező irányba taszítja. Évszázadokon keresztül ez az erő volt, ami lehetővé tette hogy gyorsan lyukakat fúrjunk a talajba, nagy mennyiségű vizet mozgassunk, vagy kipréseljük a szőlőből a levet egy finom borhoz. Aztán egy napon valakinek az az ötlete támadt, hogy miért ne lehetne egy ilyen menetes szárhoz csatolni egy fejet, és egy kötőelemet létrehozni belőle? Zseniális ötletnek bizonyult.
Gyártás
Ez a technológia 1797 után tudott igazán kibontakozni, miután Henry Maudsley feltalálta a fém esztergagépet, ezzel ugyanis már konzisztensen lehetett egyforma meneteket gyártani. Ő volt az aki először szabványosította a menetet, és a hozzá kapcsolódó anyát is. Ez egy jó döntés volt, viszont ahogy terjedt a technológia úgy változtak folyamatosan minden gyártónál a sztenderdek. Ez már az 1800-as évek közepére akkora probléma lett, hogy kellett egy közös szabványt alkotni, ami az ISO lett, igaz csak az 1900-as évek közepén.
Miért ez a sok fej fajta?
Miért is kell nekünk otthon tartanunk 23 féle csavarfejhez csavarhúzokat, miért nem lehetett szabványosítani ezt is? Itt is elő kell venni egy kicsit a történelmet. Az első típusú fej valószínűleg a lapos volt. Egyszerűen gyártható, szinte bármivel becsavarozható, azonban azon kívül hogy kézzel fába hajtunk egy lapos fejű csavart, másra nem igazán használható. Könnyen elmozdul a fejből a csavarhúzó oldalirányba, és mivel emiatt nem középen tekerjük, könnyen ferdén csavarhatjuk az anyagba a csavart. Ez egy kis kerti széknél még nem gond, viszont tömeggyártásban elfogadhatatlan, oda kellett egy bombabiztos megoldás. Itt jött képbe Peter Lymburner Robertson aki megalkotta a négyzetes fejű csavart, amit a mai napig szoktak Robertson fejnek hívni.
Ez volt az első olyan tömeggyártásban is használható csavar, amiben nem csúszott meg a csavarhúzó feje, veszélyeztetve ezzel a csavar, vagy az csavarozandó anyag megsérülését. Körülbelül 700 ilyen csavarral rakták össze az első ford t modell-t ami az elmondások szerint autónként kb 2 munkaórát spórolt Henry Ford-nak. Ford ennek annyira örült, hogy meg akarta vásárolni a jogokat Robertsontól aki viszont valami bizarr oknál fogva nem ment bele.
Ekkor jött a képbe Henry F. Phillips a máig jól ismert kereszthornyos csavar fejével. Ez azért volt hatalmas mérnöki bravúr ami a mai napig megállja a helyét, mert nem csak több méretű csavarfejbe lehetett használni ugyanazt a csavarhúzót, de csavarozás közben még csak figyelni sem kellett arra, hogy a csavar középen maradjon a csavarhúzó, ezt a fej kialakítása magában hordozta. Sőt a fej úgy volt megtervezve, hogy bizonyos erőkifejtés után a csavarhúzó egyszerűen kicsúszott a csavarfejből, így megakadályozva a csavar túlhúzását.
A második világháború előtt 1939-ben már szinte minden repülő, autó hajó ezzel a típussal készült Amerikában. A világháború beköszöntével a szövetségesekhez is átkerült a technológia, így tudott nagyon gyorsan elterjedni világszerte.
Manapság már szinte minden csavarbehajtó tudja szabályozni a nyomatékot, ezért a kereszthornyos fej előnyei inkább csak fejfájást okoznak. Így jöhettek képbe a mai napig előszeretettel használt hex és torx fejek.
Szóval ha legközelebb egy kereszthornyos csavart hajtasz be és folyamatosan kicsúszik a fejből a csavarhúzó, mielőtt elmondanál egy cifrát, gondolj bele, hogy milyen technikai bravúr volt ez az 1900-as évek elején.
